Már megint kiadott egy lemezt a földkerekség leglazább fekája. Tulajdonképpen ez jó.

Merthogy még a büdös életben nem tudott mellényúlni. Most sem sikerült, bár kurva nehéz lenne úgy, hogy tulajdonképpen a legnagyobb hip-hop arcokat teszi maga mellé: George Clintontól Nate Doggig mindenki felvonul a fícsöringlistában, ráadásként meg még Stevie Wonder is beszáll az orgiába. Bár az tény, hogy máig akkor produkálja a legnagyobbat, ha mentorával, a nyugati part legfaszább producerével kavar együtt, azaz Dr. Dre-vel, akivel úgymond levezteik a lemezt (tone it down), aminek az amúgy legerősebb pillanata a Bob Marley fiával felénekelt Get the light, mely ékes bizonyítéka annak, hogy Snoop Dogg a mai napig mérhetetlen megvetéssel van mindenféle cannabis származékok iránt. Legalábbis abban az esetben, ha nem az ő zsebében tanyázik. Na jó: mindent összevetve tulajdonképpen annyit lehet elmondani a Blue Carpetről, hogy semmiféle újdonságot nem tartalmaz, de nem is kell. Merthogy a Snoop neve alatt futtatott korongok egytől egyig pofátlanul megállják a helyüket, bár ez a lemez az átlagosan tökös produkcióinál egy fokkal jobb. Újabb Doggystyle nem született, de a Rhythm and gangsta LP-t simán felülmúlja. Hercig kis album, na!

8/10